147 hamburger egy éjszaka alatt! - mexikói street food

2017. 12. 01.

Mexikóról nem az utcai hamburger meg a kézműves sör jut eszünkbe kapásból, pedig mindkét kategóriában erős a helyi gasztronómia. Csak fel kell utaznunk Chiapas tartományba, ott is a hegyvidéki San Crsitóbal de las Casas-ba. Az 1500-as években épült város neve a szeptember 7-i nagy erejű földrengésekkel került be a nemzetközi sajtóba.

A gyönyörű koloniális település, Chiapas kulturális központja 2100 méter magasan helyezkedik el. Errefelé esténként mindössze 8 fokra hűl le a levegő, de olyan éjszakai élet lüktet a macskaköves utcákon és az éttermekben, bulihelyeken, hogy egy forró, tengerparti város is megirigyelhetné. Hát nem éppen így képzeltük el egy földrengés sújtotta város hangulatát: legyen szó vasárnap estéről vagy hétfő délutánról, a város utcái megtelnek emberekkel, fúvós zenekarok játszanak a sétálóutcákon, mariachi bandák jönnek-mennek, minden tele van élettel, bulihelyekkel.

A hamisítatlan san cristóbali hamburgermestereket a San Francisco templom előtti téren találjuk. Napközben hiába keresnénk őket, az első hambis kocsikat este 7 után tolják ki a térre. Ekkor már kisebb csoportokban gyülekeznek a vendégek, a korgó gyomrok zaját elnyomja a utcazenészek muzsikája. Fél nyolcra már hat-hét kocsi áll szabályos sorban, előttük hokedliken ücsörögnek a vendégek.  

Juan az elsők között érkezik, minden mozdulatából süt a profizmus. Öt éve dolgozik itt hamburgeresként, kitolja a kiskocsit, előkészíti a hozzávalókat, hagymát aprít elképesztő sebességgel, salátát szeletel, aztán ha felgyullad a kislámpa a hambis kocsi felett, indulhat a rendelés. Egyszerre négy hamburger készül a forró lapokon: Juan vajat olvaszt, megpirítja a vékonyra szelt bacont és sonkát, amire jöhet a lapos húspogácsa. Villámgyorsan dolgozik, a készülés percei mégis óráknak tűnnek, ínycsiklandó illatok ölelik körül a standot.

Harmincöt pezó, kábé ötszáz forint az ára egy hambinak, Juan a pénzt szigorúan nylonzacskóval veszi át, látszik, hogy a higiéniában sem ismer tréfát. És hát a hamburger is zseniális, a mohóbb vásárlók teli szájjal jelzik Juannak, hogy jöhet a következő dózis. Juannak arra is van energiája, hogy kedvesen válaszolgasson naiv kérdéseinkre, miközben változatlan tempóban kerülnek ki keze alól a szendvicsek. Péntek-szombat este héttől reggel hatig tart a műszak, hétköznap már van, hogy hajnali háromkor végez. És mennyi hambi készül el egy este alatt? "Száznegyvenhét volt a rekordom, de amúgy nem számolom" – nevet büszkén. 
    
Ha kedvet kaptunk a kézműves hamburgerpogácsa készítéséhez, itt válogathatunk az eszközökben, nem kell rögtön a Juan-féle 147-es rekordra törnünk, találunk húspogácsa formázót kifejezetten házi mennyiségre szabva. De ha dúl bennünk a versenyszellem, és magasabb fokozatra kapcsolnánk, jól jöhet egy profi húsmixer, a brutál gyors paradicsomszeletelő vagy a profi hagymavágó.