A legtöbb hús tényleg rákkeltő?

2017. 10. 09.

Sokan emlékezhetnek arra a két évvel ezelőtti hírre, miszerint a húsfogyasztás rákot okozhat. A beszámolók mindegyike az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkutatással foglalkozó ügynöksége, az International Agency for Research on Cancer (IARC) által jegyzett jelentésre hivatkozik. A jelentés szerint mind a feldolgozott húsok (szalámi, gépsonka, kolbász stb.), mind a vörös húsok (marha, sertés, liba stb.) rákot okozhatnak. A hír akkor komoly vihart kavart, de azóta is kevesen próbálták meg értelmezni az ajánlás valódi jelentőségét és kétes hátterét.

Most akkor valóban le kellene mondanunk a húsfogyasztásról? A Reuters cikke szerencsére árnyalja a képet.

2015 októberében bombaként robbant a hír, hogy a feldolgozott vörös hús is felkerült a legmagasabb kockázatú rákkeltő anyagok listájára, méghozzá a plutóniummal azonos szintre. A listán szerepelnek nyilvánvalóan rákkeltő elemek, mint a mustárgáz vagy a dohányzás, de olyan meglepő anyagok is felbukkannak, mint a fűrészpor vagy a kínai sózott hal. A tevékenységek közül festőként dolgozni rákkeltő, míg pilótaként vagy nővérként lehetséges, hogy rákkeltő.

A fenti kategorizációt, illetve az eredmények kommunikációját sokan kritizálták, és itt nem is a nagy élelmiszerkonszernekre kell gondolni, akiknek egy-egy elem listára kerülése milliárdos károkat okozhat. Még az IARC-hoz közel álló WHO szóvivője, Gregory Hartl szerint sem arról szól a jelentés, hogy az embereknek le kéne állniuk a húsevéssel.

Az ügynökség a különféle anyagokat és tevékenységeket 5 kategóriába sorolja, ezek kockázat szerint növekvő sorrendben az alábbiak:

1. rákkeltő; 2. valószínűleg rákkeltő; 3. lehetséges, hogy rákkeltő; 4. nem besorolható mint rákkeltő; 5. valószínűleg nem rákkeltő.

Az IARC ajánlása szerint a fenti kategóriarendszerben megtalálható elemek közül:

- a szénpor például nem besorolható mint rákkeltő anyag
- az ázsiai savanyított zöldség lehetséges, hogy rákkeltő
- a kávé is lehetséges, hogy rákkeltő

Alapvető probléma, hogy a nyilvánosság gyakran félreérti, mit akar jelenteni ez a besorolás. Az ügynökség jelzi, hogy ez önmagában csak a kockázatot jelöli – a bizonyítékok erősségét, amelyek arra utalnak, hogy egy anyag vagy tevékenység valamilyen módon rákot okozhat. Hogy az emberek átlagosan mennyire vannak kitéve ennek a kockázatnak, nem mutatja. Ennyiből nem lehet eldönteni például, hogy mekkora a rákos megbetegedések kockázata, ha plutóniummal érintkezik vagy alkoholt fogyaszt az ember. A besorolás annyit jelent, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján mindkettő rákot okozhat, így mindkettőt a legmagasabb kategóriába sorolták.

A kritikusok problémája ezzel a kategorizációval, hogy nem elég egzakt. Ennél világosabb útmutatót kellene nyújtani, amiből bárki számára egyértelműen kiderül, mitől kell óvakodni és mitől nem – ahelyett, hogy mi az, ami veszélyes lehet bizonyos körülmények között.

A Reuters cikke egyéb furcsaságokat is említ. Egy név nélkül nyilatkozó forrásuk szerint a kategorizációról döntő bizottság ülésén a semmiből bukkantak elő olyan konkrét eredmények, miszerint napi 50 gramm feldolgozott hús fogyasztása 18 százalékkal növeli a vastagbélrák kockázatát. De ezt az adatot szerinte nem sikerült meggyőzően alátámasztaniuk.

A kávé tényleg rákot okozhat?

Az ajánlás bírálói szerint a szervezet módszerei nem voltak eléggé világosak – ez a véleménye Bob Tarone-nak is, aki a Nemzetközi Járványügyi Intézet biostatisztikai igazgatója. Az IARC munkája szerinte csak összezavarja az embereket. Mások felvetik, hogy az IARC tudósai sokszor nem jártak el kellő körültekintéssel. Paolo Bofetta, az IARC korábbi genetikai és járványügyi vezetője szerint az ügynökség munkáját nem igazán jellemzi a tudományos szigor, a szakértők gyakran saját maguk vagy kollégáik kutatását véleményezik.

Az ügynökség ezzel szemben elutasítja a vádakat, és azt állítja, a módszerei és céljai nagyon is rendben vannak. Chriss Wild, az IARC igazgatója szerint mindenki a rák és egyéb betegségek megelőzésében érdekelt, számukra a közegészség javítása a legfontosabb.

Richard Sullivan, a londoni King's College nemzetközi egészségüggyel foglalkozó professzora szerint csak annyi a gond, hogy rosszul kommunikál az ügynökség. A tudományos munka, amit végeznek rendben van, de a tudomány és az egészségügyi kommunikáció két különböző dolog, szerinte ez a problémák valódi forrása.

A rengeteg eltérő vélemény is jól mutatja, hogy a húsfogyasztás ügyében nehéz tisztán látni, és amíg nem áll rendelkezésre elegendő világos, egyértelmű és megfellebbezhetetlen kutatási eredmény, talán nem is lehet.

Addig is, aki biztosra akar menni, és a boltokban kapható, kevésbé ellenőrzött alapanyagokból készülő hústermékek helyett saját maga szeretne egészséges felvágottat készíteni, az Assistent húsdaráló segítségével megteheti ezt. Egy korábbi cikkünkben még receptet is talál hozzá.