A nagy tésztakísérlet és a lehengerlő végeredmény
2017. 12. 17.
Múltheti ígéretünkhöz híven újabb tesztnek vetettük alá az Assistent Original Ankarsrum robotgépet. Ismét a desszertvonalon indultunk el, aztán egy laza pizzával léptünk át a lepénykenyér-alapú ételek világába. Nézzük, hogyan sikerültek a fogások!
Ezúttal nem a mennyiségi határokat feszegettük, inkább azt néztük meg, milyen változatosan használható a gép, hogyan szuperál, ha például egy egész ebéd, vagyis egy főétel plusz egy desszert elkészítésére vállalkozunk vele. A legutóbbi kalács olyan jól sikerült, hogy most is egy kakaós sütemény mellett döntöttünk, de hatalmas fonatok helyett ezúttal takaros kis csigákat töltöttünk meg finom krémmel.
Főételnek pizzát készítettünk, ami bár a karácsonyhoz nem igazán passzol, mi nagyon megéheztünk rá (esetleg tudat alatt az hozta meg az étvágyunkat, hogy a pápa 8 méteres pizzát kapott a 81. születésnapjára). Mindenesetre így legalább a pizzatészta-dagasztást is kipróbáltuk, nem is akármilyen eredménnyel. De ne szaladjunk ennyire előre.
Legutóbb már beszámoltunk róla, milyen használat közben az Ankarsrum konyhagépe, most viszont igyekeztünk az egyes munkafolyamatokat képekkel is gazdagon illusztrálni, hogy megmutassuk, miként néz ki a gyakorlatban. Elöljáróban annyit, hogy a kakaós csiga receptjét nagyobbrészt innen vadásztuk, majd valósítottuk meg több-kevesebb módosítással, míg a pizzatészta készítésében ez a recept segített (ami a feltétet illeti, az titkos családi recept, melynek közlésére nem kaptunk engedélyt - de azért akit érdekel, olvasson tovább, hátha mire a cikk végére érek, mégiscsak befut az a jóváhagyás…).
Elsőként a sütitészta dagasztásának álltunk neki, ehhez lisztet, tejet, tojást, vajat, cukrot és élesztőt kevertünk össze az edényünkben. A szerkentyű tette is a dolgát, és néhány perc alatt remek kis tésztát rittyentett az összetevőkből. Így nézett ki munka közben:
Ahogy összeállt a tészta, lefedtük és félretettük kelni, majd a gép másik funkcióját és tálkáját használva kikevertük a kakaókrémet. Sűrű, fekete masszát kaptunk így, az Ankarsrum hamar összedolgozta a vajat a cukrot és a kakaóport.
A tésztára várva kicsit félretettük a sütialapanyagokat, és elkezdtük gyúrni a pizzatésztát. A metodika ugyanaz volt: ment minden hozzávaló a tálba, a keverőkar pedig tette a dolgát. Addig is mi előkészítettük a pizzára való feltéteket, hámoztunk és szeleteltünk.
A pizzatésztát nem altattuk olyan sokáig, miután szépen elterült a tálkánk alján, egy sütőpapírral kibélelt tepsibe kilapogattuk (már ekkor is nagyon kezes volt, ígéretesen nyúlt, épp ahogy ilyenkor kell), majd megpakoltuk minden földi jóval, és már mehetett is be a sütőbe!
Ekkor már nagyon éhesek voltunk...
Mivel a társaságból éppen indultak, 15 perc sütés után a pizzát kikaptuk a sütőből, és még azon melegében felszeleteltük, egy részét útravalónak elcsomagoltuk, majd sajgó nyelvvel konstatáltuk, hogy lényegében hibátlan. A tésztája kívül ropogós, belül puha lett. Bár az olasz eredetinél kicsit vastagabbra sikerült, szerencsére a feltét is ehhez mérten volt tartalmas. Alig tudtunk betelni vele.
Így néz ki a tökéletes házi pizza!
A pizza után jöhetett a desszert, a kakaós csigákat is betettük a forró sütőbe, majd - a pizzával átmenetileg csillapított éhségünknek hála - a szokottnál türelmesebben vártuk, hogy elkészüljön. Ahogy aranybarnára pirultak, kivettük, és jöhetett a kóstolás. A kísérlet egyetlen hibáját is ekkor regisztráltuk, amit nem az Ankarsrum gépnek, hanem a saját arányérzékünk apró kilengésének köszönhettünk: a krémhez sajnos a kelleténél egy kicsivel több kakaót és kevesebb cukrot használtunk, így a sütemény szárazabb lett az ideálisnál. Sebaj, diétás desszertként egy kis tejjel így is jóízűen eszegettük (egyébként a tészta ismét kitűnőre vizsgázott)!
Ilyen volt...
...és ilyen lett a kakaós csigánk!
UPDATE:
A titkos pizzafeltét-receptet végül mégiscsak közkinccsé tehetjük! Jó étvágyat hozzá!
Pizzaszósz:
paradicsomszósz
felkockázott bacon (ez a titkos összetevő!)
hagyma
Feltét:
póréhagyma
paradicsom
sonka
sajt
ananász