Dinnye: kenyérrel vagy kenyér nélkül?

2018. 08. 31.

Rengeteg olyan tájnyelvi vagy helyi szóhasználat él, amiért hülyének nézik az embert az ország másik felén, pedig épp az ilyen kis különbségek teszik igazán izgalmassá a magyar nyelvet. Ez a változatosság az ételek elnevezésére különösen igaz. Ahogy az egyes ételek elkészítés módja, receptje is számos változatban fennmaradhat és fejlődhet párhuzamosan, úgy az eltérő nyelvi hagyományokkal rendelkező közösségekben más-más nevet kapnak ugyanazok a fogások vagy élelmiszerek. Érdemes csak az olyan, közismert példákra gondolni, mint a tócsni/lepcsánka, vagy az ezer nevű egres - vagyis pöszméte, köszméte (nálunk, Szabolcsban utóbbi). Sokan nem tudják, mi a kenyér fara, mit jelent a sercli, a dúc/dorc esetleg az árulkodóbb csücsök (a közös megfejtés: kenyérvég).

Ugyanígy a helyi, családi hagyományok és szokások mentén az ország egyik feléből nézve sajátos módon készítenek és fogyasztanak bizonyos ételeket. Ezek azok a megosztó kaját, amelyeknek a helyénvaló elkészítési módja életre szóló vitákat tud kiváltani, legjobb barátokat képes egymás ellen fordítani, családokat tud szétszakítani, néhányan egyenesen ölre mennek az igazukért. Persze itt sem a győzelem a fontos, hanem a gasztronómia és az ízlés sokszínűsége: mások vagyunk, másfajta ízeket preferálunk és különböző megszokások, beidegződések határozzák meg az életünket (vagy akár az ízlelőbimbóink működését).

A magyar konyhát egyébként is meghatározza néhány, külföldi szemmel furcsának tűnő dolog, mint pl. az, hogy szinte bármit képesek vagyunk tejföllel enni, vagy hogy sokak számára a vajas kenyértől a bolognaiig bármi elbír egy kis csípős paprikát. De ennél sokkal lényegesebbek a magyar konyhán belüli különbségek, amik általában a közízlés szerint össze nem illő dolgok együttes fogyasztásából adódnak. Nézzük, mik lehetnek ezek!

A házon belül végzett közvélemény-kutatásomból kiderül, hogy például a bundás kenyér porcukorral sokaknál hatalmas favorit (bár nálunk otthon kiskoromban csak „magában”, forró teával ettük, amit sokáig ki nem állhattam). De egy vonatkozó cikk, és a hozzá tartozó Facebookos villámfelmérés szerint a lekváros bundáskenyér is többeknek jelent megváltást.

Egy alkalommal, amikor egy ismerősömnek ecseteltem, régen mennyire szerettük a kacsazsíros kenyeret almával, kiderült, hogy ez gyerkőcként náluk is kivételes finomságnak számított. Mikor legközelebb ugyanezt valaki másnak meséltem, elkerekedett szemekkel nézett rám, hogy milyen már ez a két dolog együtt. Hát finom! Ugyanígy a vajas kenyér szőlővel páratlan ínyencségnek számított mifelénk ősszel, sőt, a szüleim számára máig magától értetődő kiegészítője az ebédnek/vacsorának/uzsonnának.

A káposztás tészta az egyik leggyakoribb társadalommegosztó példa: ez nem pont úgy édes-savanyú, mint a kínai fogások, de mindkét íz felfedezhető benne, már ha az ember a cukros - és gyakran borsos! - változatot preferálja.

_{Káposztás tészta (forrás: Nosalty)}

De a cukor állítólag sokaknál a lecsó egyik legfontosabb összetevője is lehet, egyesek pedig a krumplis vagy a túrós tésztára is tesznek, utóbbinál a szalonna mellé. Valószínűleg mindenkinek van olyan étkezési szokása, amit más nehezen fog tudni megérteni - néha még mi magunk sem értjük teljesen. Én például gyerekkoromban mindig körbeettem a tükörtojást, hogy a végén már csak a „sárgáját”, a legfinomabb falatot kelljen magamba lapátolni. Ott érthető módon a fehérjével szembeni ellenérzések irányították a kezemet, de arra már nem találok magyarázatot, hogy a borsólevesből miért mindig a borsót ettem ki először (amit egyébként nagyon szerettem), ha utána a nokedlis levet is ugyanúgy benyomtam.

Viszont mivel most van épp szezonja, a többféleképpen fogyasztható ételek közül nem hagyhatjuk ki a görögdinnyét sem. A magyarságon belül állandó törésvonalat jelent, hogy a dinnyét ki hogyan szereti: kenyérrel vagy magában. Anélkül, hogy megpróbálnám eldönteni a vitát, be kell vallanom, hogy gyerekkoromban mi is kenyérrel ettük a dinnyét, lehetőleg finom, friss, ropogós kenyérrel, ami így nem csupán laktató volt, de a dagasztott kenyérnek hála különleges ízt is kapott. Azóta viszont már nem vagyok akkora dinnyerajongó. Ha mégis eszem, inkább magában szoktam, mert egyébként nagyon eltelít, de a kenyereseket továbbra is mélységesen megértem. Hát így.

Szeresse valaki kenyérrel vagy anélkül, minden dinnyerajongónak ajánljuk a gyümölcs kreatív felhasználását. Ebben jelenthetnek őrületesen nagy segítséget a BRON COUCKE zöldségpohár-készítők. Az eszközökkel igazán látványos és esztétikus kompozíciókat, zöldségpoharakat vagy kóstolófalatokat készíthetünk, bármilyen földi jó (krumpli, cukkini, dinnye, uborka, sárgarépa, fehérrépa) felhasználásával. Azoknak, akik nem csak a fogásokat, de a látványt is szeretik ízlelgetni, hasznára válik majd.

Legnépszerűbb bejegyzések

Témáink

#ankarsrum receptek (63) #érdekességek (51) #sütés (42) #konyhai eszközök (26) #receptek (20) #kolbász (16) #karácsony (15) #grillezés (14) #fagyi (13) #tészta (13) #vákuumfóliázás (9) #aszalás (8) #fűszer (8) #pizza (8) #húsvét (7) #hamburger (7) #gofri (7) #lángos (7) #palacsinta (7) #kávé (6) #sous vide (6) #paradicsom (6) #ankarsrum robotgép (5) #ravioli (5) #növényi tej (4) #passzírozó (4) #gammo12 (4) #fánk (4) #ajándék (4) #mák (4) #koktél (4) #karácsonyi vásár (3) #tea (3) #komposztálás (3) #halászlé (3) #konfitálás (2) #gépi mosogatás (2) #gammopack2024 (1)