Így készíts otthon hamburgert az Assistenttel!
2018. 03. 07.
Hamburgerkészítés esetén a legtöbb receptkönyv kihagyja a nulladik lépést, miszerint végy egy jó húsdarálót! Mi így tettük, és az Assistent Original Ankarsrum húsdarálójával álltunk neki a munkának. A végeredményt kóstolva egyáltalán nem bántuk meg.
Tény, hogy egy húsdaráló nem feltétlenül a legfontosabb, viszont kimondottan hasznos segítség a konyhában. Darált húsra egy rakás ételhez szükség van, az egyik legfontosabb húsalapanyag a konyhában. A boltban is lehet darált húst kapni - mondhatnák erre sokan, viszont azt sajnos sosem tudhatja az egyszeri vásárló, hogy a ledarált, bedobozolt húsáru pontosan milyen minőségű húsból, és milyen körülmények között készült.
A másik fontos szempont, hogy húst darálni jó! Mindjárt kifejtem miért.
Az Ankarsrum húsdaráló teszteléséhez hamburgerkészítésre adtam a fejem. Úgy gondolkodtam, hogy nem kéne
rögtön túl magasra tenni a lécet magam számára. Ám, mint kiderült, még egy hamburgernél is oda kell figyelni egy csomó dologra.
Kezdjük a hússal: végy egy jó adag, finom marhahúst. Ez a hamburger lelke, így nem érdemes spórolni rajta. Attól függően, hogy milyen formában vásároltuk - egész szeletet, netán darabolt verziót vettünk - érdemes kisebb szeletekre aprítani, mielőtt betennénk a darálóba.
Hogy a hús megsütésekor minden készen álljon, mi előre felszecskáztuk a zöldségeket, de akit nem rettent el a multitasking, illetve annak lehetősége, hogy szeletelés közben odakozmál a hamburgerhús, sütés közben is felvághatja a hagymát, paradicsomot, paprikát, sajtot, egyebeket.
A húsdaráló összeszerelésekor a standard, 4,5 centis lyukátmérőjű tárcsát választottuk (a kisebb például a gyártó szerint inkább halakhoz ajánlatos). Miután összeikeáztuk a szerkezetet - ami nem nehéz, nem kell megijedni (a vonatkozó videó ERRE) - egy kis műanyag tölcsérrel rendelkező tálcán keresztül tudjuk betölteni a húst. A tálcához tartozó, praktikus műanyag nyomókával rásegíthetünk, hogy minden húsdarab a darálóban végezze.
A hamburgersütésnek, amennyire egy gyors kereséssel utána tudtam járni, végtelenszámú iskolája létezik. Én azt választottam, amelyik állítja: a hús mindkét oldalát sütés előtt kell sózni és borsozni, és nem szabad nagyon összetapasztani, különben nem lesz elég puha és omlós szerkezetű. És persze szenesre sem érdemes sütni, mondjuk ez inkább egyéni ízlés kérdése, én bevallom, nem rajongok az alig vagy félig átsült marháért, így inkább több ideig hagytam pirulni a húst.
Amíg felgyűrt ingujjban tevékenykedtem a daráló-vágódeszka-serpenyő Bermuda-háromszögben, rá kellett döbbennem, hogy a húsdarálás és a hamburgersütés kimondottan férfias tevékenység.
Valahogy ez az egész macho-máz annyira rárakódott mindenféle grill-alapú tevékenységre, hogy engem is teljesen magával ragadott az életérzés, és miközben elkezdtem feldolgozni az alapanyagokat, gyrosan bontottam is egy sört.
A húspogácsák pár perc alatt kellően át is sültek, jöhetett az elkészítés! Ehhez aldis bucit használtam, ami a mekis sajtburger visszafogott méreteit idézte (aki nagyobb étkű, inkább ne ott szerzze be): a buciba betettem a húst, rá a hagymát, paradicsomot, csípős paprikát (nálam kötelező kellék, de persze ez nem mindenkinél magától értetődő), aztán jöhetett a sajt ketchup és a majonéz.
A végeredmény egy pici, de annál finomabb hambi lett. Az egyetlen hibája, amit természetesen kizárólag a saját számlámra írhatok, hogy a sajtot későn tettem bele, addigra a hús már langyosra hűlt, így nem olvadt rá olyan szépen, mint ahogy a guszta ételfotók esetében szokott.
A szervírozást és az ételfotózást még gyakorolni kell, de még így se lett ENNYIRE szörnyű a látvány!
A hambiból végül fejenként hármat-hármat beburkoltunk, szóval a darálástól a sütésig minden szinte kifogástalan eredményt hozott, és még az is bebizonyosodott, hogy a konyhai sürgés-forgás nagyon is tud coll és férfias lenni!