Mi lesz, ha nem lesz többé cukor?

2018. 08. 14.

Érezhetően egy cukorellenes korban élünk. "Fehér méreg" - ilyen és hasonlóan túlzó nevekkel illetik, a nem épp kiegyensúlyozott tájékoztatásukról híres gasztroblogok, de tény: a cukorfogyasztás számos negatív hatása bebizonyosodott, de – és ez fontos kitétel! – ez általában a mértéket nem ismerő bevitellel is erős korrelációt mutat.

A Carebook cikke szerint például egy átlag amerikai 20 teáskanálnak megfelelő mennyiségű cukrot fogyaszt naponta – miközben a napi javasolt cukormennyiség kevesebb, mint 6 teáskanál a nők, illetve 9 teáskanál a férfiak számára (bár a Carebook azért nem tekinthető a legelfogulatlanabb hírforrásnak, hisz konkrétan egy egészséges életmódbrandet és vállalkozást takar).

Ettől nem függetlenül a cukorhelyettesítő édesítők iránt a kereslet és az érdeklődés egyaránt töretlen.

A cukorhelyettesítő édesítőszerek évszázadok óta velünk vannak: már az ókori rómaiak is megpróbálták pótolni a cukrot, és ólom(II)-acetátot, vagyis ólomcukrot használtak édesítési célra. A választásuk elég tragikusnak bizonyult, az ólom bevitele előbb mérgezéshez, végül halálhoz vezetett.

Manapság ölre menő vita zajlik a nyilvánosságban (és a nyilvánosság kommentszekcióiban), hogy vajon károsak-e az édesítőszerek - akár károsabbak-e, mint a cukor, amit kiváltani hivatottak. A vitában kulcsszereplő a diétás üdítő, ami máig talán a legnagyobb, de mindenképp a leglátványosabb szeletet hasítja ki a cukorhelyettesítő-iparból.

Az első diétás üdítőt egy kórházigazgató, bizonyos Hyman Kirsch találta fel 1904-ben, aki cukormentes italokkal kísérletezett cukorbeteg páciensei számára. Az újítást Kirsch 1952-ben dobta piacra No-Cal néven (ez egy gyömbéres üdítő volt). A férfi kalcium-ciklamáttal pótolta a cukrot, a helyettesítő 30-50-szer édesebb volt, de nem volt hatással az inzulinszintre. Nem csoda, hogy a No-Cal hatalmas siker lett, a márka olyan sztárokat nyert meg reklámarcnak, mint a népszerű színésznő, Kim Novak. Később egyre több hasonló termék jelent meg a piacon, majd a ’60-as években a legnagyobb játékosok, a Pepsi és a Coca-Cola is elindította saját márkáit ezen a gyümölcsöző piacon, ami alaposan megnehezítette a NoCal életét. A kegyelemdöfést végül az FDA (Food and Drug Administration), vagyis az amerikai Gyógyszer- és Élelmiszerügyi Hatóság vitte be a diétás üditőmárkának, miután 1969-ben egy kísérletre hivatkozva betiltotta a ciklamát használatát, mondván kísérleti patkányoknál veserákot okozott. A ciklamát tilalma ma is áll az USA-ban, még úgy is, hogy számos tanulmány szerint nincs közvetlen kapcsolat a veserák és a hatóanyag között.

^{A híres No-Cal (kép forrása: CulinaryLore)}

De a helyettesítési kísérletek nem maradtak abba, és a szacharinnal való röpke kacérkodás után megtalálták a mai diétás kólák elmaradhatatlan összetevőjét: az aszpartámot. Ami persze ismét egy vitatott édesítő lett, egyes összeesküvéselmélet-hívők szerint például agytumort okozhat vagy legalábbis intenzív migrént, esetleg bármit a kettő között (persze ilyesmit hitelt érdemlő források és kutatások még csak nem is sugallnak). Az USA Nemzeti Rákkutató Intézetének 2006-ban publikált felmérése például nem találta agytumor, leukémia vagy limfóma kockázatát az aszpartámfogyasztással összefüggésben. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság vonatkozó ajánlása szerint 40 mg/nap/testsúlykilogramm az ajánlott bevitel. (Annak viszont, aki egy ritka betegségben, az ún. fenilketonuriában - FKU vagy angolul PKU - szenved, gondot jelent az aszpartám egyik mellékvegyületének, a fenil-alaninnak lebontása, számukra ezért a fogyasztása nem biztonságos.)

De az is előfordulhat, hogy egy édesítőnek, cukorpótléknak valamilyen mellékhatása van - mint a xilitolnak. A nyírfacukor néven is ismert xilitol egy szénhidrát, amelyet hemicellulóz tartalmú növényi rostból állítanak elő. Érdekesség, hogy bár először nyírfából vonták ki, valójában kukoricarostból készül. A glikémiás indexe jóval alacsonyabb, mint a cukoré, így cukorbetegek számára ideálisabb. Nagy mennyiségben fogyasztva viszont hasmenést okozhat. Pozitívum viszont, hogy egyes fogorvosok szerint megelőzheti a fogszuvasodást.

Az újabbak közül az egyik legnépszerűbb édesítő a stevia, leszámítva, hogy annyira azért nem új: Paraguay-ban és Brazíliában már évszázadok óta használják. Kalóriamentes és 300-szor édesebb, mint a cukor - Japánban pl. már több, mint 400 éve használják édesítőként. A 2000-es évek vége óta az USA-ban és az EU-ban is elfogadott édesítőszer, viszont hátránya, hogy egyesek szerint kesernyés utóíze van, ezért, általában mesterséges édesítőkkel vegyítve alkalmazzák. De ami még fontosabb, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szerint sem káros: nem okoz rákot, nem mérgező és gyermekek, illetve várandós anyukák számára is biztonsággal fogyasztható.

Az édesítők hatásaira persze számtalan kutatás készült (még a többségüket felsorolni is lehetetlen vállalkozás lenne), de hitelt érdemlően és minden kétséget kizáróan egyik sem tudta bizonyítani, hogy az édesítők az emberre károsak lennének. Ezek között azért érdemes lehet megemlíteni egy izraeli kutatást is, amelyet - és ez fontos! - egereken (tehát nem embereken) végeztek, és az eredmények szerint egyes esetekben az aszpartám, a szacharin vagy a szukralóz fogyasztása glükóz intoleranciát okozhat, ami a 2-es típusú diabéteszhez szorosan kapcsolódik. Ehhez képest egy 2013-as, több mint 300 000 ember bevonásával készült kutatás nem talált kapcsolatot a mesterséges ízesítők és a 2-es típusú diabétesz kialakulása között.

Ennyit az édesítők hatásáról röviden - és itt emelnénk ki, hogy a fenti összefoglalók különféle gyűjtések, nyilvánosan elérhető kutatási eredmények alapján készültek, nem tekinthetők hivatalos egészségügyi útmutatásnak - és ha valaki ezek után is szeretné a mojitoját cukor helyett inkább édesítőszerrel készíteni, teljesen megértjük. Viszont, ha koktélozásra adja valaki a fejét ilyen melegben, akkor mindenképp a már bemutatott MAXIMA M-ICE 15 típusú jégkockakészítőt ajánljuk hozzá. És nem csak mojitóhoz, hanem bármilyen koktél elkészítéséhez.