Bortörténet: A hosszú múltra visszatekintő nedű

2024. 09. 11.

A hosszú múltra visszatekintő nedű

A borhoz mindig is kötődtek a misztériumok. Isteni csodaként, isteni adományként tekintettek rá. A rómaiak pedig magának az életnek tartották (Vinum Vita Est), ezt a hosszú múltra visszatekintő nedűt.

De, hogy is volt ez valójában? Íme a egy kis bortörténet!

Mióta iszunk bort?

Az igazság az, hogy erre a kérdésre nem tudjuk a választ. Egy biztos, annak idején egész egyszerűen biztonságosabb volt bort fogyasztani, mint vizet. “Régen minden jobb volt!” – mondhatnánk. Ez egyáltalán nem biztos, viszont ha anno kicsit becsiccsentve értél haza, máris megvolt a kifogás. Ugyanis amíg a vízfogyasztás nem vált általánosan biztonságossá, a mindennapi folyadékbevitelt borral oldották meg az emberek. Vízhez ugyanis azokban az időkben három forrásból juthattál.

1. Kutak

A kutak viszonylagosan biztonságos vízforrások voltak. Amíg város- vagy várfalon belül álltak, a vízminőség is kontrollálható volt. Viszont elég volt, ha egy fertőzött ember – akinek még nincsenek tünetei – ivás után visszaengedte a vödröt a kútba. Pár héten belül az egész tartomány fertőzött volt.

2. Tavak

A tavak vizének nagy hátránya, hogy minden szennyeződés, fertőzés a vízparton csapódik le. Pont ott, ahol inni szeretnénk. Nem véletlenül viszik be a politikust, minden évben a Balaton közepére inni a vízből, bizonyítva, hogy milyen tiszta az.

3. Folyók

A folyó ugyan arrébb viszi a  szennyeződést, fertőzést, de pont ez a baj, hogy csak arrébb. Egy fertőzött partszakasz (például néhány holttest a vízben – ami annak idején nem volt ritka) megfertőzte a folyó egész utána következő szakaszát.

A bor fogyasztása a középkorban

Nursiai Szent Benedek, amikor megalapítja a bencés rendet (Kr. u. VI. század), egyebek mellett reguláiban rögzíti azt is, hogy egy szerzetes naponta mennyit ihat. Ez a mennyiség pontosan napi egy hemina. Hogy ez konkrétan hány kisfröccsöt jelent, arra a bencések a következő szakrális választ adják: “Kinek-kinek személyes heminája van az Úrtól.” Később pontosítottak: “Egy hemina az a mennyiség, amitől közelebb érzed magad Istenhez, de még nem engeded, hogy megkísértsen az ördög.”

Miért jó bort fogyasztani?

“A bor felszabadítja az örömöket, és elviselhetőbbé teszi a fájdalmakat” – tartja a népi mondás. Egy kutatás szerint két közös metszéspont is van a 100. életévét megért emberek életvitelében. Egyrészt a többségük a mediterrán térségben él. Másrészt minden nap isznak egy kevés bort.

A másik elhíresült népi mondás, miszerint: “Borban az igazság.” Ugyanis az őszinteség – az, hogy nem nyomják súlyos titkok a lelkedet – felszabadítólag hat az életedre. Már Jézus is felhívta a figyelmünket, hogy oda kell figyelned, miket mondasz embertársaidnak: “Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.” (Mt 15:11)

A modern orvostudomány is bebizonyította, hogy mértékkel fogyasztva, a bor látásjavító hatással is bír. Legalábbis többet látsz mindenből.

Nem csak az egyénre van jó hatással az észszerű borfogyasztás, de még társadalmi szinten is előremutató. Az alkohol kis mértékben elősegíti a kooperációt. Az eszmecsere pedig mindig előrébb viszi a világot. Egyes feltevések szerint azok a társadalmak, ahol egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, nem tudnak olyan jól együttműködni mint a borfogyasztó társadalmak.

Európa híres borvidékeinek születése

Az újkorra az európai borkultúra tovább gazdagodott: nőtt a borfogyasztás, a borkészítési technikák finomodtak. Franciaország, Olaszország és Spanyolország híres borvidékei ebben az időszakban váltak nemzetközileg ismertté.

A 18-19. században az ipari forradalom és a közlekedés fejlődése lehetővé tette a legjobb borok terjedését egész Európában. Az igazi borimádók már ekkor ismerték az olasz, francia, portugál, spanyol vagy éppen a magyar borok legjobbjait. 

Az európai bor mélypontja

A 19. századi Európa tehát a borpiac virágzásának ígéretével kecsegtetett, hiszen a bort szinte mindenki szerette. Akkor mégis mi okozott hatalmas visszaesést az európai borászat kapcsán? A filoxéra járvány.

A filoxéra (Phylloxera vastatrix) egy szőlőgyökér-tetű, amely az 19. század végén hatalmas pusztítást végzett Európa szőlőültetvényeiben. Az amerikai kontinensről származó filoxéra először Franciaországban jelent meg az 1860-as években, és gyorsan terjedt az egész kontinensen. 

A járvány Franciaország szőlőinek nagy részét elpusztította: Bordeaux és Champagne különösen érintettek voltak. A következő évtizedre az olaszországi borászok is hatalmas pusztítással néztek szembe: olyan híres régiókat ért el a járvány, mint a toszkán Chianti, vagy Barolo és Barbaresco borvidékek. Az itt termelt szőlők szintén nagyrészt megsemmisültek. Az évszázad utolsó évtizedeire Kelet-Európát is elérte a filoxéra, amely a magyar borvidékeket szinte teljesen elpusztította. Tokaj, a Balaton-felvidék, Eger és Villány régiója is súlyosan érintett volt.

Öröm az ürömben

Minden rosszban van valami jó! A járvány – bár rengeteg szőlőt pusztított el – fejlődést hozott. A borászok sok-sok munkával ugyan, de képesek voltak újra lábra állni. Új technológiák és szőlőfajták váltak ismertté, így a pusztítás végül hozzájárult a borok minőségének javulásához.

Azok is örülhetnek, akik inkább a sört szeretik! A járvány hatására Európa-szerte csökkent a borfogyasztás és ezzel egyidőben rohamosan fejlődni kezdett a sörgyártás. A kezdeti növekedés nem állt meg a járvány után, elterjedtek az ipari sörfőzdék és fejlődött a sörgyártás technológiája is. 

A bor nemcsak élvezeti cikk, jóval több ennél. A bor szeretete, tisztelete az egyiptomiak óta bennünk él. Napjainkig, amikor a gasztronómiai élmény az emberi kultúra részévé válik.

Kortyolj egy heminányi bort, és kövess be minket a Facebookon!