Mit fognak enni 100 év múlva az emberek?

2024. 04. 19.

A jelen szemüvegével tekintünk a jövőbe

Fontos már az elején leszögezni, hogy következő cikkünk a jelen perspektívájából találgat. 100 évvel ezelőtt is előrevetítették a jövőt, több-kevesebb sikerrel. A 20. század elején, az automobilok megjelenésekor, a tudósok azt jósolták, hogy a férfiaknak el fog sorvadni a lába az évszázad végéig. Ezzel ellentétben a nőkre nem várt ez a sors. Egészen az anyósülés feltalálásáig. Az ugyan bejött, hogy valóban sokkal többet ülünk, mint annak idején. Viszont a lábaink nem sorvadtak el. Legalábbis a székig el tudunk velük menni.

Szintén voltak találgatások a kilencszázas évek elején arról, hogy a század végi ember milyen egészségnek örvend majd. Akkoriban azt jósolták, hogy az átlagéletkor 100 év lesz. Ehhez képest, még napjainkban is, csak az emberiség 0,03%-a fújhat el száz gyertyát a tortáján. Magyarországon 2024-ben a születéskor várható élettartam 74 év. (Ez az egyik legrosszabb érték az EU-ban.)

Fontos látnunk, hogy minden elmélkedés, csak a jelenlegi folyamatok, tendenciák szemüvegén keresztül tekint a jövőbe.

Fenntartható fogyasztás

Tény viszont, hogy a Föld népessége 2024-ben több mint 8 milliárd fő. Ezzel alapvetően nem is lenne baj. Jelen tudásunk és a rendelkezésünkre álló technológiák lehetővé tennék, hogy ennyi embert etessünk. A gond az elosztással van. A fejlettebb országokban, a megtermelt élelmiszerek 30%-a végzi a kukában. Bizonyos országokban viszont éhínség sújtja a lakosságot.

Átgondolatlan hedonizmusban élünk. A mai ember étrendje többnyire műtrágyával felfújt lufi, aminek a kalória értéke magas, de tápanyagtartalma szinte semmi. Emiatt rengeteg ember szenved az elhízástól. Nem is beszélve az ezzel járó egyéb egészségügyi problémákról. A jövő emberének tudatosabban kell táplálkoznia. Meg kell tanulnia fenntartható és biztonságos helyről beszerezni az élelmiszert.

További probléma, hogy az élelmiszerek előállítása rengeteg üvegházhatású gázt bocsát ki. Ez éghajlatváltozáshoz vezet, amit bizonyos növényfajták nehezen tolerálnak. A kávétermelés például olyan mértékben kezd ellehetetlenülni, hogy bizonyos becslések szerint 2080-ra teljesen eltűnhet kedvenc reggeli italunk. (Lássuk be, ez apokaliptikus következményekkel járhat.)

Mit tehet a mai ember?

Mit tehetünk mi? A húsfogyasztás csökkentése rengeteget javíthat helyzetünkön. 1 kalóriányi marhahús előállítása harmincszor annyi üvegházhatású gázt juttat a légkörbe, mint ugyanennyi tofué. A fogyasztási szokásainkat megváltoztatni nehéz. Az ételekhez fűződő viszonyunk részben kulturális, részben érzelmi.

Az újdonságok felé való nyitottság elengedhetetlen lesz a jövőben. (Halkan jegyzem meg, hogy 500 évvel ezelőtt, az európai emberek viszolyogtak a burgonyától.) 

Félreértés ne essék, a probléma a hús előállításának módjával van, nem konkrétan a húsfogyasztással. A tömeges termelésel együtt  járó körülmények korántsem mondhatók ideálisnak. Az állatok – eltekintve a ritka kivételektől – tömegesen vannak összezsúfolva. Sérüléseik könnyen elfertőződnek, ezért nagy mennyiségű antibiotikumot kapnak. Ha egy csirkének 40x40cm hely jut, már szabadon tartottként lehet feltüntetni a csomagoláson.

Rovarok az étlapon

Alternatív megoldás lehet más fehérjeforrások után nézni. Meglepő módon, manapság már 2 milliárd ember fogyaszt rovarokat napi szinten. Magyarországon ezt még csak celebek teszik, különböző dzsungeles műsorokban. Az átlag magyar embert viszont viszolyogva rázza ki a hideg a gondolattól is.

Ennek ellenére, akaratunkon kívül már így is rengeteg ízeltlábú van az étlapunkon. A bíbortetűt például, amiből a kárminvörös színezéket állítják elő (E120), az élelmiszeripar előszeretettel használja. Nemcsak a rózsaszín árnyalatú felvágottakban használják, de jelen van jégkrémekben, gyümölcsitalokban és joghurtokban egyaránt.

A rovarokból előállított fehérje gyártásának a bolygónkra gyakorolt hatása elenyésző. Tápértékben is sokkal jobb paraméterekkel rendelkezik bármelyik mai, emberi fogyasztásra előállított húsnál. Valószínűleg egyelőre még idegenkedünk a gondolattól. 20 év múlva viszont a mindennapjaink része lehet, hogy kedvenc hamburgerezőnkben nekünk szegezik a kérdést: Mehet dupla szöcskével?

Növényi alapú ételek és precíziós fermentáció

Addig is, amíg barátkozunk a szöcskehamburgerrel, talán eggyel vállalhatóbb alternatíva, a növényi alapú "húsok" fogyasztása. A Beyond Meat íze – ami főleg borsóból, céklából és burgonyából készült hamburgerpogácsa – hasonlít a marhahúséra. Bekötött szemmel még egy feketeöves húsevő sem tudna különbséget tenni a Beyond Meat, és az eredeti marhahúspogácsa között.

Más jellegű megoldás a precíziós fermentáció. Vagyis az ebből az eljárásból előállított laboratóriumi hús és hal. Az eljárás során az állati őssejteket egy üvegtartályban, egy ún. medium nevű folyadékkal vegyítik. Ez a folyadék ásványi anyagokból és nyomelemekből áll. Minden körülmény adott, amihez az őssejtnek szüksége van ahhoz, hogy növekedésnek induljon. Az így kapott biomasszát, növényi fehérjékkel vegyítik, hogy struktúrája, tartása legyen a húsnak. Teljesen zárt és sterilizált rendszerben megy végbe a folyamat.

Óriási előnye lehet, hogy az így előállított hús toxinoktól, hormonoktól, mikroműanyagoktól mentes. Szintén mellette szól, hogy ez az eljárás nem igényel nagy földterületeket. Hátránya viszont, hogy az eljárás egyelőre gyerekcipőben jár, és igen költséges. Tömeges termelésre nem alkalmas jelen pillanatban. Viszont a század végére minden bizonnyal sok problémára lesz megoldás ez az eljárás.

Mi vár ránk?

A koronavírus-járvány alatt megtanulta a világ, hogy a jelenlegi élelmiszerellátás egy olyan láncon fut keresztül, ami nagyon könnyen elszakadhat.

Elképzelhető, hogy a jövőben kevesebb élő állatot kell megölnünk, kevesebb járművet kell használnunk…?

Hogy a fenti találgatásokból mennyi fog megvalósulni a jövőben, arról 2124-ben újabb cikket közlünk majd. Hogy ne maradj le, kövess minket a Facebookon!