Házi készítésű kaláccsal lesz tökéletes a húsvét

Ami karácsonykor a bejgli, az húsvétkor a kalács - egyszerűen nem maradhat ki a lakomából. Lényegében a sonka párja, mivel tökéletesen kiegészítik egymást: a sonka jellegzetes, sós-húsos ízvilágát kellemesen ellensúlyozza a foszló kalács édes íze.

 

A közvélekedés szerint kalácsot sütni nehéz, vagy legalábbis nem olyan könnyű otthon elkészíteni; ehhez képest a legtöbb kalácssütős receptben és videóban a szakértők állítják: egyáltalán nem akkora ördöngősség. Ennek az ellentmondásnak igyekeztem a végére járni, amikor úgy döntöttem, megpróbálom házilag elkészíteni az idei ünnepi kalácsot.

 

Ehhez első körben vadásztam egy megbízhatónak tűnő videót a folyamatról, amiben részletesen és érthetően elmagyarázzák, milyen lépések vezetnek az aranybarnára sült, mennyei fonott kalácshoz; másrészt természetesen összeraktam és előkészítettem az Assistent Original Ankarsrum robotgépét, ami mindenféle tésztadagasztást igénylő sütnivaló esetében nélkülözhetetlen segítség. Amikor pedig minden készen állt, a videónál rányomtam a Play gombra:

Kalács esetében a két leginkább kardinális kérdés a tészta és a dagasztás (persze a sütőben se érdemes napokra bennfelejteni a kalácsot, de ez már menedzselhetőbb). Az általunk választott recept esetében is fél kiló lisztet kellett lemérni (ez eléggé általános a kalácsrecepteknél), majd hozzáadtuk a tejben futtatott élesztőt, a tojást, cukrot, sót, és jöhetett a dagasztás, így színpadra szólítottuk az Ankarsrum Assistent dagasztógépet! A masina tette is a dolgát becsülettel, pár perc alatt összeállt a hibátlan bucink, amit addig kellett dagasztanunk, amíg már nem tapadt az edény oldalához. Ez kézzel elég fáradtságos munka lehet - ahogy a fentebb mellékelt videóból is látható - többek között ezért nyújt az Ankarsrum utolérhetetlen segítséget a konyhában.

Ezt követően jöhetett az első kelesztés. A tésztát egy tálban lefedve félretettük, és szobahőmérséleten fél órát kelni hagytuk. Miután hírolvasással, kötögetéssel vagy kalácssütésről szóló beszámoló írásával kitöltöttük ezt az időt, jó esetben arra értünk vissza, hogy közben a tésztánk szépen megdagadt. Ha így történt, minden szuper, és jöhet a formázás, vagyis a tészta felosztása. Mivel mi a videóban látható hatos fonatnál egyszerűbb megoldást preferáltunk, csak három részre osztottuk a tésztát - majd a bucikat újra lefedtük és állni hagytuk 15 percre. Ebből is látszik, hogy a kalácssütés elég sok türelmet igénylő műfaj, ha nem is veszi el egy fél napunkat, de érdemes úgy szervezni a dolgokat, ügyeket, hogy a pihentetések idejére is legyen mit csinálni.

 

A negyedóra letelte után jöhetett a fonás, ami ismét egy nagy kaland, különösen akkor, ha az ember nem akkora expert a konyhában (én pl. nem vagyok az), de szerencsére erre vonatkozóan is szuper videók segítenek, és vezetik a kezünket. A Receptneked egy egész videósorozatot szentelt a hármas, négyes, illetve hatos fonás technikájának:

Ha sikerült összehoznunk a vágyott fonatot, jöhet a harmadik, egyben utolsó kelesztés, ami újabb fél óra pihenést enged nekünk és tésztánknak, de csak azután, hogy egyszer lekentük a kalács tetejét tojással. Ez a 30 perc talán a legnehezebb, mivel kezd formát ölteni a kalács, és így még könnyebb elképzelni, milyen ínycsiklandó, aranybarna finomság vár ránk a végén.

 

Ha ezzel is megvolnánk, és a fél óra türelem egy szépen megkelt kalácsot termett, még egyszer lekenjük a tésztát tojással, majd mehet be a 170 fokra előmelegített sütöbe újabb kb. fél órára (de azért 20 perc után javallott minél gyakrabban ránézni). Az utolsó percekben, ahogy a lakást átjárja a frissen sült kalácstészta illata, megindul a nyálelválasztás, és ilyenkor lehet igazán átérezni, mennyivel másabb rendű élményt nyújt az otthoni kalácssütés, mint a boltban vásárolt péksüti.

 

Nekem végül 25 perc is elég volt a kifogástalan végeredményhez - a kalács elnyerte végső, ellenállhatatlan formáját:

 

Kalácstranszformáció: így vált a kis tésztafonatunk pár perc alatt az ízektől majd kicsattanó, aranybarna csodává!

 

Szerencsére az ízteszt is jól sikerült, a kissé világosabb részek ellenére szépen átsült a kalács, a tésztája édes lett, az állaga pedig - és ezen a ponton emlékezzünk meg újra az Ankarsrum áldozatos keverő-dagasztó munkájáról - puha és jól foszló, omlós. Épp amilyennek lennie kell. Nem is teketóriáztam sokat, még ott melegében megkentem két szeletet vajjal, csináltam hozzá gyorsan egy bögre kakaót, és kedvenc gyerekkori reggelimet fogyaszthattam el, ezúttal felnőttként, vacsorára.

 

Ha az általam elkészített kalácsot ti is kipróbálnátok, a fenti videók és az alább felsorolt hozzávalók segítenek ebben:

 

- 50 dkg liszt

- 1 mk. só

- 60 g cukor

- 1 tojás

- 1 tojássáárgája

- 2 dl habtejszín (30%-os)

- 1 dl zsíros tej

- 2 dkg friss élesztő

 

a kenéshez:

- 1 tojás

 

Jó étvágyat hozzá, és kellemes ünnepeket kívánunk minden olvasónknak!