Blog

Így főztek őseink: a legrégebbi magyar szakácskönyvek

2017. 11. 01.

Bár manapság, a receptgyűjtő oldalaknak korában néhány kattintással bárki összeállíthatja a saját szakácskönyvét, a receptgyűjtő kiadványok sikere, legalábbis Magyarországon, már évszázadok óta töretlen. Nem tévedés: az első hazai receptkönyvek már a középkorban elindultak hódító útjukra.

Ugyan már a 14. századból is ismerünk töredékes gasztrofeljegyzéseket – például a hústöltelékes „Magyar torta” receptjét – a 16. században jelent meg az első igazi szakácskönyv, melyet Szakács Tudományok címen állított össze az erdélyi fejedelem udvari főszakácsmestere, és rögtön 792 recepttel gazdagította a kezdetleges magyar konyhaművészetet. A könyv egy főúri udvar konyhájának mindennapjaiba enged bepillantást. A szerző nem kizárólag a főzésre koncentrál, hanem egyéb praktikákra is kitér, leírja például, mire érdemes odafigyelnie a főszakácsnak, teszi mindezt egész mókásnak ható, 400 évvel ezelőtti nyelvezetben: „Mikor reggel felkelsz, elsőben Istenedet dicsérjed, azután szépen megmosdjál, tiszta fazekakat megöblítsed”. Egy mai olvasó számára az archaikus megfogalmazáson túl a szóhasználat tovább nehezíti az értelmezést, nem érdemes fennakadni, ha az összetevők között felbukkan a tojásszéke, mely valójában tojássárgáját jelenti (a szíkből képezve, mely csírát jelent). Továbbá olyan elképesztő leírások is előfordulnak a könyvben, mint mikor egy főúri szakács, nevezett Antal mesterről olvasható egy történet, amely újraértelmezi az általunk ismert töltött hús fogalmát. Antal mester ugyanis „urának menyegzőjén úgy sütött meg egy ökröt, hogy abban az ökörben egy kövér juh, a juhban egy kicsi borjú, a borjúban pedig egy kövér kappan sült meg egyszerre”.

Régi idők lakomája - Id. Pieter Bruegel: Parasztlakodalom (Forrás: Wikipedia)

A következő évszázadban, egész pontosan 1695-ben íródott Szakats Mesterségnek könyvetskéje című munka, mely hivatalosan az Európa-szerte ismert, erdélyi nyomdász, Misztótfalusi Kis Miklós neve alatt jelent meg, de a könyvet valószínűleg a csíksomlyói ferences kolostor szakácsa írhatta, Misztótfalusi csak lektorálta és kiegészítette a szöveget. Ez az első magyar nyelvű szakácskönyv, amely nyomtatásban megjelent, mivel a fentebb említett Szakács Tudományok csak jóval születése után, 1893-ban jelent meg nyomtatott formában.

Misztótfalusi könyve már jóval nagyobb hatással volt a magyar konyhára, jól mutatja ezt, hogy az 1700-as években összesen 12 újrakiadást élt meg. A népszerűség másik oka lehet, hogy ez már nem csak főúri berkekben terjedt el, a szerző kimondottan a „becsületes közrendeknek”, a kor kevésbé jómódú emberének szánta. Érdekesség, hogy a könyv teljes címe egy barokkos körmondattal részletesen felsorolja a könyvben felbukkanó témákat. Fő és alcímmel együtt így néz ki: Szakats mesterségnek könyvetskéje. Mellyben külömbkülömbféle válogatott tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészítése, sütése és főzése, mintegy élés-kamrában, rövideden leirattatik, és kinek-kinek hasznára leábrázoltatik.

És végezetül áljon itt egy szezonális alapanyagból készült étel receptje: