Van aki korán kezdi, és könnyen rá is szokik!

2016. 03. 16.

Van aki korán kezdi a kolbász töltést, hisz a hagyományt sok családnál már gyerekkorban megismertetik az ifjoncokkal, bevonják őket a ház körüli munkákba, az állatok nevelésébe, a növények termesztésébe, a népi kézművesség elsajátításába. Döntő többségben ez vidéken jellemző, de városi berkekben mostanság egyre több szülő viszi gyermekét olyan helyekre, ahol megismerhetik a csöppségek a számukra legtetszetősebb hagyomány művelését, legyen szó hímzésről, amit inkább a leányzók kedvelnek, vagy a böllérkedésről, ahova az ifjú titánok édesapjuk kíséretével érkeznek.

Ha odafigyelünk és türelmesek vagyunk, kapunk lehetőséget arra, hogy csemeténket bevonjuk a munkába, kezdheti akár egy kis massza gyúrással is vagy labda formázással. Higgye el, élvezni fogja,mert tudja azt hogy Ő csinálta és a megfelelni akarása erősödik, amellett hogy közösen dolgozhat együtt édesapjával. Ezen élmények és emlékek sok esetben megfizethetetlenek és maradandóak.

Valljuk be a böllérkedésre nem anyánk tanít meg, hanem apai ágon öröklődik, esetleg baráti férfi társaságban, de a hagyomány szerint vidéken így szokás. Évről évre egyre többször és gyakrabban vehetjük észre hogy gyermekünket egyre jobban érdeklik a feladatok, és már nem csak a masszát szeretné gyúrni, hanem hajnalban szeretne jelen lenni a malacsiratáson vagy az állat elkábításánál.

Egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy az elvéreztetést már magától csinálja, hisz a mozdulatot kileste és elsajátította. Igényét érzi annak, hogy saját késkészlete legyen és felszereléseket vásároljunk neki belet. Ezen igényeket lehetőség szerint igyekezzünk megadni neki, hisz nem csak a szakmát tanítjuk meg neki ezzel, de utat mutatunk neki a nagybetűs életbe. A böllérkedés szép dolog, sokak számára hivatás és életforma, kellő odafigyeléssel gyermekünket már önállóvá tudjuk formálni e tekintetben akár már a 17. életévére, és észre is vesszük hogy az ifjú tanoncunk könnyen rá is szokott!