Ha feldobod kacsa, ha leesik, hihetetlenül finom ünnepi menü. Mi az?

2019. 12. 04.

Miután életemben először a vártnál is nagyobb sikert arattam a szuvidálóval, elhatároztam, hogy teszek egy újabb próbát, és a megszerzett szerény, de annál értékesebb rutinomat is bevetve, újfent munkára fogom a remek konyhai eszközt.

Második alkalommal, úgy gondoltam, egy picit nehezítek a fogáson, de a baromfivonalon maradva végül csirke helyett kacsacombbal próbálkoztam. Úgy gondoltam, ez egy jó középút (legalábbis egy kezdőnek) nem kell radikálisan másképp kezelni, mint a csirkehúst, de azért mégis kicsit több munkát és odafigyelést igényel, ráadásul ünnepi fogás, ritkábban kerül az asztalra. 

Egyetlen használat után már rögtön sokkal magabiztosabban nyúltam a szuvidálóhoz, és nem kezdtem el vadul utánaolvasni a neten, hogy ilyenkor mit hogyan, hány fokon, hány órára kell odatenni a húst, nehogy túl nyers vagy túl puha (ez mondjuk nem annyira opció) legyen. 

Inkább a már átfutott oldalakról ollóztam össze egy receptet, kicsit a saját igényeimhez és lehetőségeimhez igazítva azt. A combot már jó előre bevákuumcsomagoltam, méghozzá gondos fűszerezéssel (só, bors és az elengedhetetlen rozmaring!), majd akcióba lépett a szuvidáló, amit a javasolt 5 óra és 60 fok helyett 4,5 órára és 70 fokra állítottam praktikus okokból, mivel sajnos csak ennyi időm volt.

Mindeközben tettem vettem és dolgoztam otthon - és talán ez az egyik legnagyszerűbb dolog a szuvidálóban, hogy csendben teszi a dolgát, nem kell vele foglalkozni. Sőt, akár éjszakára is ott lehet hagyni! 

Egyetlen dologra kell odafigyelni, legalábbis a saját víztároló nélküli, edényre szerelhető mobil szuvidálóknál: adott szint alá nem mehet az edénybe töltött víz - ezt egyébként a szuvidálón látható beosztás egyértelműen jelzi - különben a folyamat leáll, míg vissza nem töltjük a vizet. Épp ezért jól, vagyis megfelelő méretben kell hőálló edényt választani, hogy elég legyen odatenni, majd a folyamat végén kivenni a húst. 

Miután elkészült a comb, kivettem a zacskóból, és felhevített vajon aranybarnára sütöttem, ami kb. 5-6 percet vett igénybe. Végül az egészet krumplipürével és némi lilakáposztával tálaltam. 

Az eredmény? Csak a szokásos: soha nem látott puhaságú hús, kívül a pirításnak hála ropogós, belül viszont omlós, és szaftos, a szuvidálás révén megőrizte nedvességtartalmát. És nem utolsó szempont, hogy az egyéb értékes összetevők se főttek ki belőle! Így a kacsa nem csupán állagra lett finomabb, de a szervezetünk is hasznos anyagokkal gazdagodott. Íme az optikailag is csodálatos végeredmény:

A konyhai kísérlethez ezúttal is a Horecatech sous vide gépét, és hozzá az olasz Takaje vákuumcsomagolót használtam. Jó szívvel ajánljuk mindkettőt karácsonyra, vagy bármilyen alkalomra!