Hagyományos karácsonyi sütemények 2.

2022. 12. 13.

Bizonyára te is készülsz már a közelgő ünnepekre, ahol az édes sütemények és tradicionális ételek szerves részét képezik a karácsonyi hangulatnak. De vajon tudtad-e, hogy minden hagyományos karácsonyi sütemény mögött egy-egy lenyűgöző történet rejtőzik? Az előző bejegyzésben megismerhettük a Luca pogácsa és a bejgli izgalmas sztoriját, most pedig folytatjuk az édes kalandot, hogy betekintsünk néhány másik ünnepi finomság rejtelmeibe. Készülj fel, mert egy újabb szelet karácsonyi múltba kalauzolunk!

Habcsók

A bejgli esetében, főleg annak töltelékét kutatva népi szimbólumokat és régi hagyományokat fedezhettünk fel. Hiszen a régi paraszti világban a mindenhol jelenlévő babonák szőtték át a a hétköznapok és az ünnepek sorát. A bőség és a gazdagság az egészség és a rontás elkerülése volt a legfontosabb célja ezeknek a kisebb-nagyobb varázslásoknak. Így a legtöbb karácsonyi süteményt, de az egész menüsort is rengeteg babona formálta olyanná, amilyennek mai formájában ismerjük.

Azonban a habcsók kivételesen nem ilyen édesség! Eredettörténete szerint a francia királyi udvarból származik. XIV. Lajos uralkodása idején született ez az édesség, mert a királyi konyha egyik szakácsának, François Massialot-nak a szakácskönyve az első hivatalos írott forrás a meringről.

Maga a karácsonyfa Elzászból származik, és a 18. század végén jelent meg a fenyődíszek között az aranydió, az ánizsos sütemény, és a habcsók. Ezt a szokást vehettük át, talán magával a karácsonyfával egy időben, azaz az 1820-as években (Brunszvik Teréz és Podmaniczky Károlyné Nostitz Erzsébet). Nagy eséllyel azért lett szimbolikus karácsonyi édesség, mert a kiszáradt vagy sült tojásfehérje megjelenése a hóra emlékeztet.

Szerencsére a házi mering készítés nagyon-nagyon egyszerű. Fontos, hogy a tojásokat alaposan szét tudd hozzá választani, mert egy kis héj vagy tojássárgája már el is lehetetlenítheti a fehérje megkeményedését. Ehhez javaslunk egy tojás szétválasztót. A cukros tojásfehérjét egy botmixerrel tudod tökéletesen felverni. Egy habzsák-habcső készlettel tudod szép formájúra adagolni a kis habcsókokat.

Mézeskalács

A mézeskalács már nem a polgári konyha édessége ezért kapcsolódik is hozzá jó néhány népszokás. Maga a méz természetes édesítőszer volt, még a cukor megjelenése és elterjedése előtt. Hiszen az importált nádcukor lassan terjedt el a paraszti háztartásokban, már áránál fogva is.

A méz a népi hitvilágban főleg mint az egészség szimbóluma, vagy azt megteremtő étel kapott szerepet. Emellett az édes ízre asszociálva a boldogságot biztosító alapanyagnak számított még. Volt, ahol közvetlenül a jövőbeli boldogságot jelképezte. Például lakodalomban az új pár mézet evett valamilyen formában, hogy édes, boldog közös életük legyen. A karácsonyi ünnepkörhöz is két okból kötődik ilyen szorosan a méz. Egyrészt azért, mert az újévi jóslatok és hiedelmek édességeként mézzel lehetett megalapozni, hogy boldog életünk legyen. Másrészt azért, mert a méz inkább ünnepi sütemények édesítője volt.

Tehát ha boldog évre vágysz jövőre, akkor kezdd el sütni a mézeskalácsot!

Szaloncukor

A szaloncukor a habcsókhoz hasonlóan nem az az édesség, amely a népi hiedelemvilághoz és szimbolikához köthető, hiszen polgári eredetű, sőt, viszonylag modern nyalánkság. Viszont érdekesség, hogy a szaloncukor, mint olyan, kizárólag Magyarországhoz köthető. Igazi hungarikum.

Habár az első szaloncukrok alapját képező fondant a középkori Franciaországból terjedt el világszerte, a cukor formájában becsomagolt karácsonyfadísz kizárólag hazánkhoz köthető. A történészek szerint maga a fondant a Német-Római Birodalom területéről bevándorló kézművesek által került Magyarországra. Ez pedig nagy eséllyel a 18. század végén meginduló bevándorlásnak és betelepítéseknek a velejárója volt. Hogy mikor került szaloncukor csomagolásba ez az édesség? Úgy tűnik, hogy a 19. században terjedt el, mivel a század második felében már kifejezetten keresett édesség volt. Ekkor már kifejezetten a karácsonyi ünnepkörhöz kötötték.

Érdekesség, hogy a modernizációval párhuzamosan a fondant szaloncukor kézműves készítését folyamatosan felváltotta a gépesített technológia. Az elsõ gépeket a Stühmer csokoládégyár, valamint a Gerbeaud cukrászda kezdte el alkalmazni, szaloncukor gyártására.

Ha szívesen visszatérnél a kézműves, házi szaloncukorhoz, akkor ma már nincs olyan nehéz dolgod. Rengetegféle receptet találsz az interneten, a gyümölcsös vagy paleo változattól az eredeti fondantig.

Utóbbihoz szükséged lesz egy kisebb lábasra és egy nagyobb fazékra. Előbbiben a cukor készül, glükózszirupból és cukorból, míg a nagy fazékban hideg víznek kell lennie, ebbe csöpögteted kanállal a forró masszát. A hideg vízben kihűlt fondantot robotgéppel kell összekeverned.

Ha mégsem az eredeti verziót készíted, akkor egy ilyen adagolóval könnyű dolgod lesz.